Összefogás az ERŐSZAK ellen

" A hajléktalan konyhán, egy család rendszeres vendég. László atya nagy szeretettel és figyelemmel kíséri sorsukat. Egyik este az apa nem jön a családdal, László csöndesen hogy mások ne hallják megkérdezi az asszonyt: -Mi van a papával? -Háború. -Mondja az asszony halkan. Értik, de érti a többiek is akik azért hallják mégis a párbeszédet. az egyik aki magát "bolondnak" titulálja állandóan, megjegyzi -Csak vigyázzatok, mert a háborúban mindenki vesztes."
Lehetett volna ez is mottója annak a megbeszélésnek aminek a kápolna adott ma délutám otthont. Gyálarétieket vártak erre a délutánra, hogy együtt gondolkozzunk az erőszak nyomán a falut foglalkoztató kérdéseinkről szorongásainkról, és arról, hogy miként lehet segíteni ilyen helyzetekben és konkrétan most.

Erre az első találkozóra 15-en jöttek el és többen jelezték támogatásukat és egyéb elfoglaltság miatt távollétüket. Voltak olyanok is, akikre a szervezők számítottak, de nem jöttek.

A találkozó első felében a csoportmunkában személyes tapasztalataik felelevenítve a következőket fogalmazták meg:
Segítség adásban tapasztalataink alapján a következőket tartjuk fontos :
- a személyes törtődés
- a család az amire természetesen és ösztönösen irányul figyelem és az támogatás igény. Itt természetes és helyén való segtséget kérni és kapni.
- gyakorlat legyen és gyors
- segítség formája, az elmondott szavak formája - nem biztos, hogy ugyan azt hallják amit mi mondani akarunk
- lelki támogatás segít a belső erőket mozgosítani
- azt adjuk, amira szükség van
- könnyebb adni, mit kérni
- ha adunk megnyugszunk, és mikor kapunk az inkább felkavaró
- elfogadásra való nyitottság sokáig tarthat (addig elutasítással találkozhatunk....Te nem is tudhatod nekem milyen nehéz...)
- feldúlt lelki állapotban nincs mindig készség a segítség elfogadására

Hallgatva egymás tapsztalatát felvetődik a kérdé. KINEK VAN SZÜKSÉGE SEGÍTSÉGRE?

Ezekből kiindulva előszőr is újra fogalmaztuk, mire is lehet nekünk szükségünk, mielőtt még adni akarunk:

- Fontos, hogy legyen kivel beszélgetni
- a szeretet spontán cselekményeit - érintés, megszólítás - megbénítja a félelem, hogy rosszul cselekszünk! Tudni, tanulni, hogy is kell segíteni.
- erősíteni a családdal való kapcsolatot
- nem tudjuk a természetes környezet tud-e elég segítséget adni, vagy külső segítség is kell? Összeadni tudásunkat hogy lássunk
- lealacsonyító a segítség bizonyos formája. Megtanulni jól adni
- dolgozik a félem bennünk, hogy nem kapnák segítséget, félreértenek, vagy egyenesen vádolnak. Erőt meríteni a segítség kéréshez, közösen kiállni a jóért és igazságért
- lehetőséget teremteni a társalgásra, kapcsolatteremtésre
- egymásnak az elismerést, méltóságot megadni.
- találjak számomra elfogadható embert, akitől merek segítséget kérni, vele beszélni.


Szükségünk van egy egy helyre, egy csapata, akikkel beszélhetünk ezekről, akikkel együtt tanulhatunk méltóságot adni és kapni, emberségesen egymáshoz fordulni, kérni és segítséget adni és elfogadni.

Szüksége lehet erre a családnak, barátoknak, szomszédoknak, de a munkatársaknak és a falu bármely lakójának, és szükség lehet egy csoportra a GYEREKE SZÁMÁRA.