2010. november 26., péntek

Oltárképünkre való történet

E film főszereplői nagyon hasonlítanak a Gyálaréti Oltárkép alakjaira... Ecuadori történet egy völgy néhány falujának lakóiról, akik megvédték életüket és völgyüket. Nem engedték, hogy egy kanadai cég rézbányákat nyisson. Mindezt sok áldozattal, de sikerült erőszakmentesen véghezvinniük.
Voltak azonban olyan helybeliek is, akik örültek a fejlesztés nyújtotta várható előnyöknek: utak, közlekedés, iskola, egészségügyi hálózat, munkalehetőség... A viszály többoldalú s egyre mélyülő, a kormány csak nagy késéssel vesz tudomást egyáltalán a konfliktusról, akkor is először eltéved...
Izgalmas, mindennapi, mégis felemelő történet: a bányák telepítését egyelőre elhalasztották, maradt a régi életmód, a gyönyörű völgy és a szegénység. Ők ezt választották...

Sok kérdés marad azonban nyitva, ha sikerül a filmet megszereznem, hazahozom, hogy az oltárkép jelenetei megelevenedjenek!

Bővebbet még itt olvashattok: http://underrichearth.ryecinema.com/

Kawasaki Rózsája

A közelben lévő filmklub (Riverside Studios) rengeteg izgalmas és ritka filmet ajánl. Legutóbb cseh filmnapok voltak, kiválasztottam egyet s nem bántam meg.

Kawasaki Rózsája - http://en.wikipedia.org/wiki/Kawasaki%27s_Rose
Közös Kelet-Közép-Európánk, daganatos szövetként mindent behálózó besúgói múltjának feldolgozása. Ez a cseh verzio, s ami pluszt ad az ismert német változathoz (A mások élete, http://hu.wikipedia.org/wiki/A_m%C3%A1sok_%C3%A9lete) képest, az a fiatal generáció szemszöge s hogy a bűnös-áldozat mezsgyéjét egy-egy emberen belül is feszegeti. Nem könnyű sem a szembenézés, sem a feloldozás. Nem véletlen talán, hogy ezt az origami rózsát hozza be a mesziből, mintha szükségünk lenne valami teljesen más szempontra s mások történeteinek megértésére...

Nem tudom otthon forgalmazzák-e, én csehül, angol felirattal láttam. Hajrá torrentádorok!!

Egy gondolat motoszkál bennem: lesz-e nekünk is ilyen "rendezni végre közös dolgainkat" stílusú, katartikus filmünk...?

2010. november 18., csütörtök

londoni levelek 1 november

Kedves Barátaim a Filián!

Ma megvilágosodtam, hogy azt a sok-sok belső-külső élményt hogyan is oszthatnám meg veletek. A Filia blog, melynek szerkesztője is lennék, de alig bírok eltájékozódni rajta.

Van rajta egy csoport: elszármazottaink. Elég ijesztő első olvasatra, de aztán láttam, hogy ezt gyakce Timit jelenti s kicsit megkönnyebbültem. De valahogy mégsem szeretnék ide sorolódni, legyek inkább elszámozott - s ezzel arra a bizonyos 1 elveszett báránykára gondolok, aki most egy kicsit vagyok s akiért a gyálai közösség imádkozik. Én pedig nyilvánvalóan a közös akolba tartozom s közben próbálkozom megvívni ezt a távol-közelharcot...

Mustó Péter dél-amerikai leveleit olvasván jövök rá ismét az igazi levélírás ízére s próbálok (nyíltan utánozva őt) én is néha-néha életjelt adni magamról, a magam stílusában.

Három hét telt el s ma jutottam el először el katolikus misére, itt a szomszédban a St. Augustine's Church-be, London Hammersmith nevű városrészében. A társaság összetétele már nem lep meg,nagyon sok a színes, főleg filippino s persze más részben katolikus országok fiai. Ezen a környéken különösen is rengeteg a lengyel.
A prédikáció nem állt másból mint (némi bocsánatkérést követően) ismertette a pap a plébánia katasztrofális anyagi helyzetét. Rendesen számszakilag avatta be a népet a tételekbe s hogy bár semmi gáz nincs a könyvvizsgálat alapján, de a kassza üres! Ezután néhány mítoszt igyekezett eloszlatni, miszerint a Vatikán nem segít direkte, a brit katolikus (kisebbségi) egyház már nem mondható gazdagnak, hogy a helyi Social Club sem tudja eltartani s bár a BBC időnként valóban bérel egy termet, az sem elég éves viszonylatban. Természetesen követte ezt a kérés, hogy a hívek lehetőségeikhez képest fontolják, hogy miként s mennyivel tudnának hozzájárulni a hiányhoz, azonban:
-előbb vigyék haza a plébános úr levelét, ami gyakorlatilag megismételte a tényeket írásban
-hallgassák meg a jövő heti egyházközségi akciótervről szóló előadást (nyilván megint a prédikáció keretében)
-s azután majd válasszanak a gyakorlati lehetőségek közül: előre borítékolás, adóról rendelkezés egyéb...
(Ha az egyháznak megengedi egy adófizető, hogy a nevét, címét regisztrákja, akkor minden 1 adófontból 28 penny az egyházé lesz!)

Eszembe jutott persze az utóbbi hónapok kezdeményezése a perselyezés bevezetéséről s az anyagi tudatosság növeléséről. Meg a "bazilika projekt"... Gondoltam írok is majd Kamillnak néhány sort, mert legutóbb a búcsú ebédkor abban váltunk el, hogy folytatjuk...

Hazatérvén pedig ebédhez bekapcsoltam a BBC4-t, ahol épp arról volt szó, hogy a koaliciós kormány az általános megszorítások mellett a munkanélküliek juttatását és munkára ösztönzését is meg kívánja változtatni, azaz szigorítani... S ez ügyben a legfontosabb hozzászóló nem volt más mint Canterbury érseke, hogy ti. aggályosnak találja, hogy az intézkedések a munkanélkülieket további negatív spirálba kényszeríti s mélyíti a megalázottság és elbizonytalanodottság terhét. Nem tudom megítélni objektíven a helyzetet, engem most az érdekelt, hogy az egyházi méltóságnak külön véleménye van, mely enyhén szólva ellenkezik a konzervatív többségű kormányzattal.
Hol hallható minálunk az Egyház önálló (autentikus) szava a mindennapi élet dolgaiban? Széplelkűségből kerültem el a "politika" szót? Talán nem, mert a politikáról s annál is többről lenne szó. (S persze itt megint M. Péter leveleire is utalok, melyekből olvasható, hogy miként küzdött ezekkel a gondolatokkal 25-30 sőt több évvel ezelőtt.)

Még egy kis színes: ablakomból belátom szinte egész Londont s így a hétvégén szobámból nézhettem végig a számtalan tüzijátékot, melyet ezen e hétvégén Guy Fawkes sikertelen merényletének emlékére rendeznek.

http://feszek.pte.hu/ujsag.php?tipus=cikk&cikk=1676&rovat=581&szam=59&evfolyam=9

Egyfolytában azon gondolkodom, hogy most akkor mit is ünnepelnek? Fawkes-nak nem sikerült, a parlament maradt. Na jó, ezt akkor akár ünnepelhetjük is. S persze az északi népek pirománok...

Szeretettel üdvözlök mindenkit Gyálaréten s én is örömmel veszek minden hírt hazulról,

Zsolt