2009. január 27., kedd

Január 25.-én évközi 3. vasárnap

László testvér ismént brilliáns homéliával ajándékozott
meg minket.
A gondolatait ott kezdte, hogy fennakadhatánk azon, hogy az apostolok
meghívásáról a négy evangéliumban egymásnak ellent mondó leírásokat
olvashatunk. A kérdés felmerülhetne, hogy az Egyház miért nem
rendezgette őket össze egy db egységes elbeszélésbe. A válasz
nagyjából így hangzik: mert van egy nagy alapigazság, létezik az
Egyház egysége, de azon belül fontos a szabadság. Itt az evagélista át
akarta adni a meghívás isteni és emberi törvényeit, azt, hogy minden
meghívásban ott van néhány alap "szabály" Jézus rátekint, megszereti
és meghívja, az ember pedig ott hagy mindent és követi. Itt László
testvér kiemelte, hogy az Egyház megértette annak a fontosságát, hogy
létezik egység és létezik a különbözőség szabadsága, amely egyensúlyt
alkot. Az Egyház történelme során ezt nem mindenki élte meg így
többször (egy rosszul értelmezett) egység a különbözőséget elnyomta.
László testvér kiemelte, hogy a mederben tartott szabadság nagy kincs.
Pistikés hasonlattal tette ezt érzékletesebbé:
Pistike No. 1 megjelenik a strandon nyugalmazott hipi nagypapával, aki
közli vele, hogy itt mindent szabad: Pistike el, nagypapa lefekszik a
homokba. Ezek után Pistike lépten nyomban szabadságának korlátozásával
szembesül ilyen tiltásokon keresztül: ne önts hideg vizet a nagypapa
fejére, ne szórj homokot a nagymama szemébe, stb. Mindenki kiborul. (medertelen
szabadság)
Pistike No. 2 megérkezik a strandra nagypapával. Nagypapa első lépése
alapszabályok ismertetése I. nem piszkálsz senkit, II. a bólyán túl
nem mehetsz vízben, III. ordítani csak a Balatonban lehet. Ezek után
mindenki kellemesen érezte magát (mederben tartott szabadság)

Többre nem emlékszem

Nincsenek megjegyzések: