2009. február 9., hétfő

évközi 5. vasárnap






"Ha lefekszem, kérdem: mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal." Jób 7,4
'Mert én, bár mindenkitől független voltam, mindenki szolgájává tettem magam,
hogy minél többeket nyerjek meg." 1.Kor 9,19
"Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is prédikáljak,
mert azért jöttem. Mk 1,38

A vasárnapi igehelyek olvasmánya Jób könyvéből idéz: egy végletekig elkínzott lélek sóhajtása, véget nem érő panaszkodása. Épp úgy, mint azoké a megszámlálhatatlan betegségben szenvedőké, akiket Kafarnaumban gyógyított Jézus reggeltől estig, kezdve Péter lázas anyósán. Tette a dolgát, amiért jött: gyógyított testet, de fontosabb a lélek gyógyítása. Jönnek, sorban állnak, várják, hogy sorra kerüljenek, de Jézus "meglép" az imádságba a sóhajtozó sokaság elől. Simon meg a többiek keresik, és számon kérik: tessék jönni és folytatni, de a válasz meglepő: menjünk máshová! Azt várnánk, hogy Jézus gyógyít, hisz ez a dolga. Jézus másra figyel, arra a mi a megbetegedés előtt van. Istenre. Ma Isten hiányos az élet és ez megbetegít!
Hisz minél szélesebb körű a megelőzés, annál hathatósabb a gyógyítás.
A vándorlás, a szolgálat, a tanítás, az ördögök kiűzése fontos lépések, de mindennél fontosabb a megelőzés lépései, a csend és az ima melyből minden szolgálat ereje fakad.

Nincsenek megjegyzések: