2009. február 15.
5. évközi vasárnap
Akkor odajött hozzá egy leprás, és térdre esve így kérlelte: ,,Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.'' Jézus megkönyörült rajta. Kinyújtotta kezét, megérintette, s közben azt mondta neki: ,,Akarom, tisztulj meg!'' Amikor ezt kimondta, azonnal eltűnt róla a lepra, és megtisztult. Nagyon ráparancsolt, és mindjárt elbocsátotta őt: ,,Vigyázz, senkinek se szólj erről; hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak [Lev 13,49], és ajánld föl tisztulásodért, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik.'' De az, mihelyt elindult, híresztelni kezdte a dolgot, úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba, hanem kint a puszta helyeken tartózkodott; és hozzá gyülekeztek mindenfelől. [Mk 1,40-45]
Két mondattöredék: „térdre esve kérlelte” és „Jézus megérintette”.
A zsidó ember nem esik térdre, csak Jahve előtt. Nem istenít sem embert, sem bálványt, bármilyen nehézséget okoz ez neki a történelemben. A tanult embereknek – írástudóknak – ma is nehezére esik meghajolni, letérdelni a másik ember előtt, az egyház közössége előtt, Isten előtt. Jézus minket is meg akar érinteni, át akar ölelni, meg akar gyógyítani. Ez azonban csak akkor történhet meg, ha a közelében vagyunk és nem távolít el tőle büszkeségünk, „tudásunk”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése