2009. február 1., vasárnap

február 02. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe

"Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? A vesztünkre jöttél. tudom, ki vagy: Az Isten Szentje." - mondta Jézusról a kafarnaumi zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember.

Jézus az Isten Szentje.

Milyen utat kell megtenni ahhoz, hogy valaki meglássa ezt a másikban?
Az igazzá válás, a megigazulás útját. Megjárni a poklot, elviselni a testi szenvedést, hordozni a kereszt kínját, hogy megtisztuljon a lélek, és az igazul tudjon szólni, tenni, élni.

Assisi Szent Ferenc és Kalkuttai Szent Teréz élete jól példázza ezt számunkra. Testi-lelki gyötrődéseikből gyümölcs fakad:
Minden emberben - legyen az házasságtörő, alkoholista vagy éppen prostituált - képesek felfedezni Jézus arcát.

Az Isten itt állt a hátam mögött...)

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
......................................
......................................

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van vele, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.

1937. október JA /via Zs/ (átvévev a http://cominupforair.blogspot.com/ blogról! Köszi

1 megjegyzés:

Unknown írta...

Nahát, de jó látni, hogy terjed! I.