TRÉFÁK (házidolgozat a filmklubnak)

Egy novella s két film, melyeket összeköt a téma, a "tréfa".

Koszolányi Dezső, Tréfa http://dda.vmmi.org/kal1936_03_23 című novellája adja Gárdos Péter hasonló című filmjének alaptémáját, az alkotói ugródeszkát. Onnan aztán megőrizve haladja meg, mond mást, talán többet. A svéd film újraéledésének egyik példája az "Involuntary" (De Ofrivilliga) című film, melyet gyakorlatilag véletlenül láttam s mégis szorosan egy csokorba került bennem az előző kettővel. Az egyszerűség kedvéért adok neki egy magyar címfordítást: Akaratlanul. http://www.involuntarymovie.co.uk/

Kosztolányi novellája az "action gratuite", az indokolatlan, szándéktalan, szórakozásból, megengedett irracionalitásból fakadó tett szép magyar novellája. A "csak úgy" kétes s végül tragikus tréfája.
Gárdos Péter már az okok után is kutat, s meg is fogalmazza a maga verzióját, megosztja velünk pedagógusi-szülői tépelődését. Ha egyéretelmű okot nem is tud megfogalmazni, mégis csak valami pedagógiai hibának (mismanagement-nek) gondolja el a történteket.
Az Akaratlanul világában már szinte minden egy rossz futószalagon halad, velejéig (vagy csak "véletlenül") rossz irányban. Míg Kosztolányi és Gárdos g megrendül s megrendít az abszurd rossz felbukkanása láttán, addig a film már több mint ijedtség, ez már ráismerés valami általánosra, valamire, ami észrevétlen eluralkodott rajtunk.

Kosztolányit s a XX. század eleji olvasót a felismert, csupaszon megmutatott és vállalt "kisördög" önmagában is katarzissal tölti el. Végre ki mer mondani valamit, amit eddig is sejtettünk, de mindig a moral s bűn tengelyén tárgyaltunk. Van megmagyarázhatatlan rossz, ha tetszik gonosz - de nem valahol (máshol), hanem bennünk. Ez a pszichológia, a freudizmus virágbaborulásának ideje, mely Kosztolányit egyszerre csodálatba ejti s elrémíti ("Az én koromban: lélekbe kutattak a lélekelemzők")
Gárdos a film nyelvén a végső nagy futás jelentével ad feloldást, a megtisztulás (katarzis) lehetőségét. Futnak, futnak s amíg futnak, még bármi lehet...
A svéd film - szinte bergmanni erővel- visz el a kétségbeesésig s ott hagy. Nem kínál magyarázatot s főleg nem megoldást. Marad egyedül Pilinszky apokaliptikus optimizmusa, miszerint a kétségbeesés a kegyelem előszobája. Itt vagyunk, kegyelemre várva...

A leginkább közös a három műben az, amilyen erővel koncentrál a fiatalokra. A fiatalokra s az őket körülvevő, befolyásoló felnőttekre. Főleg a két film feszegeti a diagnózison túl a kiút kérdését is - de nem kínál könnyű megoldást. Illetve nem talál. Illetve a kettő ugyanaz.

A felelősség, a személyes és közös bűn, a szándék és bűnösség, közösség és egyén kapcsolatának dzsungelébe visz mindegyik mű, mindegyik másként. A Tréfa című novellában s filmben van áldozat, van személyes halott s "valaki" kezében ott a kés, még ha horda által felheccelve is... A svéd filmnek nincs halottja: nincs személyes áldozat s ezért "elkövető" sincs. Mégis egyértelmű, hogy egyén és közösség "akarva akaratlanul" egymás merénylője lesz.

Tréfák, akaratlan stiklik, félrenézések, legjobb szándékok, félreértések.

Szeplőtlen vetélés.