A francia cím (Des hommes et des dieux, 2010) magyarul EMBEREK ÉS ISTENEK -nem sokat árul el. Az alaphelyzet: egy, az Atlasz hegység oldalában élő nyolc fős trappista szerzetesközösség egyszerre csak egy hirtelen fellángoló iszlám fundamentalista zavargás és harci övezet közepén találja magát az 1990-es évek elején. A közeli falu életével egybeforrott, mégis "nem odavaló" francia katolikus közösség első reakciója a távozás. Ezt javasolja minden észérv s politikai-katonai tanács.
Mi szerzetesek, olyanok vagyunk mint a madarak, ágról ágra repülünk, hol ide, hol oda - magyarázza egyikük a falubelieknek. Nem késik a válasz: Ti vagytok az ág s mi a madarak azon...
Hogyan néznek szembe a váratlan halálfélelemmel e jámbor atyák s hogyan küzdenek meg egyenként s közösségben a "menni vagy maradni" kérdésével. Hogyan kísérli meg a közösség vezetője, Christian atya, hogy valamit megértessen támadóikkal. Gyönyörű jelenet, mikor a karácsony éjjelén rájuk támadó főnököt még távoztában emlékezteti, hogy épp a "Béke Hercege" születését ünneplik. Ez a Korán olvasójának ugyanígy ismerős s kézfogással távozik. Azonban a történet korántsem eme idilli egymásra ismerés jegyében folytatódik...
Hátborzongatóan mai és ezeréves történet. Ki a felebarátom s mivel tartozom neki?
Két idézet a filmből:
"Soha nem kínozzák egymást az emberek nagyobb kéjjel és örömmel, mint amikor vallási indokból teszik" (Blaise Pascal)
"Aki meg akarja tartani életét, elveszíti. S aki elveszíti érettem, az megtalálja." (Máté evangéliuma)
http://www.imdb.com/title/tt1588337/
2011. január 23., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése