2010. március 22., hétfő

Nagyböjt 5. vasárnap


Ma nem jutott ki hozzánk egyik atya sem, ezért igeliturgián dicsőitettük Istent, és agy szenteletük meg a vasárnapot.


">Ma arról fogunk hallani, hogy nem kell besározni mást ahhoz, hogy mi tisztának érezzük magunk. Arról hogy a reflexió, az önreflexió megnyithatja a szemünket, mint a vak koldusét ha nem másra kentjük.

MA amikor a magyar és a világ média tele van sokkoló az egyházi emberek bűnösségét hirdető hírekkel, fontos hogy megtaláljuk hol fakadnak források, hogy lesznek folyók a sivatagba.

"Én valami újat viszek végbe, ... Valóban utat készítek a pusztában, és folyókat a sivatagban."

Izajás, arra szólít minket, hogy valami új kezdődik.
Azaz Izajás a jövőre figyel! A jövőre figyelni, azt jelenti Reménykedni, lélekben már készülni a szabadulásra.
Arra hívja a honfitársait, arra figyelmezteti őket, -a választott népet- hogy ne csak a múlton elmélkedjenek, hanem várják és HIRDESSÉK Isten dicsőségét.

Azaz fogadják el, hogy Isten nem csak az ősatyákkal tett nagy dolgokat, hanem velünk is.

A házasság törő asszony, történetében is jelen van az a jövőbe tekintésre való felhívás

Ez a történet nemcsak a múlt-jelen-jövő sikján vezet minket, hanem van egy vertikális hullámzása a jelenben. A ki van fenn és ki lent.

Két csoport áll itt egymással szemben.

Az egyik oldalon a vádlók, A vissza tekintők – a jézus és a bűnös asszony vesztét akarók! Az ő hitük és tekintete bűnre figyelő. Mivel Istent személyesen nem ismerik, csak az az embert Istentől elválasztó bűnig terjed látásuk. Hogy magukat ne kelljen bűnösnek érezni ahhoz az kell, hogy a bűnt magukon kívül láthassák és érezhessék. A bűnt kívülre helyezik, igy megszabadulnak maguk bűnösségétől.
Felülemelkedni, jobbnak, jobbiknak lenni, "mint ez a bűnös asszony/vagy egy vámos.

A tisztaságát úgy teremti meg, hogy a másikat magánál bűnösebbnek látja, látatja.


Jézus ezzel szemben ÚJ SZEMPONTot keres.

Nem föléjük helyezi magát - Meghajol - hagyja hogy ők legyenek felül - inkább a porba ír. Mikor azok még mindig nem tágítanak, visszajön hozzájuk, ismét új szempont felemelkedik szemmagasságba.

Közösséget vállalva velük.

Ebben a partnerségben mondja: "aki bűntelen az vesse rá az első követ.”

Figyelmeztet, SZEMBESÍT, de nem akar bírájuk lenni, ezért inkább újra "meghajol", kisebbé teszi magát. Nem is emelkedik fel egészen addig, míg a vádlók el nem oldalognak.

Partnerség a vádlókkal és partnerség a vádlottal. Egyiknél sem akar nagyobb lenni.

De nem ismeri el a bűn hatalmát, de nem is próbálja letagadni, eltusolni jelenlétét.

"Most már nem arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múltra figyeljetek!
Nézzétek én valami újat viszek végbe, és már sarjadóban is van nem látjátok!"

A felnőttek hittanán a böjtről beszélgettünk. Arról a tapasztalatról, hogy elszántságunk, vágyaink, lelkünk és lelkesedésünk milyen könnyen csatlakozik a jóra. Lélekben minden olyan szép és egyszerű, és hogy a böjt testi gyakorlatai milyen könnyen szembesítenek azzal, hogy nem vagyunk annyira készek, mint ahogy azt szeretnénk.

Évközben velem sokszor előfordul, hogy nem vagy csak alig eszem és általában eszembe sem jut csak este. Nem szenvedek, egészen jól elvagyok. Böjti napokon
viszont már reggel ideges leszek az éhségtől és rengetek energiába kerül, hogy ne ezzel foglalkozzak, hogy dolgozni tudjak. A böjt szembesít, hogy nem lehet kizsákmányolni csak úgy a testemet, nem emelkedhetem felül a testemen, testi korlátaimon. A mennybe se tudunk testünk nélkül bejutni. „hisszük a test feltámadását” valljuk a hiszekegyben.

A hozzám forduló párokat gyakran kérem egy gyakorlatra, hogy kérjenek bocsánatot.

A gyakorlat utána mindig meg kérdezem a másik felet, tud-e most ezeknek a szavaknak hinni. Persze ez egy művi helyzet van, hogy többször kell elpróbálni, mire sikerül nevetés vagy szorongás nélkül kimondani a szavakat. Mégis minden műviesége ellenére, figyelő tekintetem mellett is tudják mikor igaz és mikor nem.
Nem sokszor, de előfordul, hogy több próbálkozás után sem sikerül hitelesen mondani ezt, vagy tiszta befogadó szívvel hallgatni. Ezekben az esetekben a bizalom olyan mélyen sérült, hogy szinte lehetetlen helyre állítani. A bizalmatlanságunk gyökere a múlt. A remény pedig a közös jövő. Miért ragaszkodunk jobban a bizonytalan múlthoz, mint a biztos jelenhez.
Milyen biztonság születik abból ami volt.

A visszanézés, a törvényekhez igazodás felelősség, a kötelesség és a törvények betartásának Elvárása. Ezek a szavak jellemzik Isten választott népét. Ők ennek a szövetségnek mentén lett egy néppé, egységét ezeken a pilléreken tapasztalta meg.

Ezek a szavak F.K.E adja az erőt.

De most valami új van –NEM LÁTJÁTOK? Kérdezi Izajás

Hol vannak akik vádolnak?

Jézusi a felelősség egy reflexió az adott helyzetre. Ha kell alámenni, magamra vállalni, de nem kapcsolódni a sárdobálókhoz. Tudni tisztaságom nem a másik besározódásából születik!

H a szelíd tett nem elég a vakság feloldásához, akkor a szavak REFLEKTÁLNI! Szembesíteni.

Felelősség – reflexió a NEM eltitkolni.

Talán fontos, lenne hogy e szempontból újra megvizsgáljuk mi is a gyónás, hogy állunk mi a bűnnel, mitől mikor érezzük magunkat tisztának vagy szennyesnek. Mit ad ehhez ez a közösségi dimenzió, közösségként milyen bűneink vannak. Takargatunk-e mások elől valamit.

Mit is jelent Kötelesség ebben az újszempontban,

Nem más mint a kapcsolódás az életerőhöz, az élet forrásához a másikban. Se Ők – se Én nem ítéllek el - Menj és ne vétkezz többé.....
Ez az a forrás, ami mind a vádlók - mind a vádlott számára remény, megtalálni a vakság utáni életet.

Jézus a porba ír. Hiányzik a víz a megtisztuláshoz. Nincs sár. Bár van itt is fröcskölődés a történetben, de a két elem nem találkozik. Ahhoz még idő kell. Nem kérik, mint a vak – gyógyíts meg – a porból nem lesz sár.

Igen az Elvárás …–az Isteni elvárás – az várás, VÁRAKOZÁS Jézus példájában ezt láthatjuk. Várakozás a másikra. Megérteni, hogy ő hol tart.


Ez a meghívás nem csak az én és te kapcsolatban szólít meg minket.
Közösségként, Isten családjaként is meg kell találnunk ezt a jövőbe tekintést.
Nagyon fontos, hogy szem előtt tudjuk tartani, hogy a BŰNT nevén kell nevezni.
Egységünk nem abból áll, hogy úgy teszünk mintha köztünk nem lenne jelen.
Hanem abból a kettős reményből, hogy testvérként meg merjük nevezni egymás bűnét, -hogy mint a testi böjt okozta jelet- "az egyház mint Krisztus misztikus teste" jelezze nekünk, hogy még nem vagyunk kész.
Másfelől pedig tudni és remélni, hogy Jézus és testvérei - azaz Ti - nem vádoltok, még akkor sem ha el ítélitek a rossz tetteket.

Nincsenek megjegyzések: