Többen utána olvastak.
Kata, bácsi könyvét vette elő, aki a boldogság mondásokat egy egységnek látja, az énfejlődés lépésit látja és láttatja meg benne, Az önmagunkra reflektálást (lsd előző Böjt 1. bejegyzés témája), majd a MI és legvégén az Ő-ig fejlődést.
Többen még mindig a lélekben szegény kérdésén töprengtek.
A biblia kommentárok tanúsága és a csoport közvéleméyne végére össze csengett:
- tudatosan vállalt szegénység
- olyan testi, lelki állapot ami készséges az Istenre hagyatkozásban
Inne már csak egy kis lépés volt, hogy a gazdag ifjú történetét és a kérdést, mi is az amit Isten vár a szegénységgel és ki üdvözülhet megérintsen minket. Nem is úsztuk meg.
Az este egyik legizgalmasabb állítása az lett, hogy Isten az Isten keresést és nem csak kizárólag a csúcs teljesítményt jutalmazza és nem csak a tökéleteseket szereti (talán ne is olyan eretnekmint elsőre tűnik). Azaz a gazdag ifjú, aki fájdalommal és szomorúsággel ment el, mert akkor és ott minden vágya és törvény szeretete elle nére nem volt kész arra, hogy úgy kövesse a mestert ahogy az akkor neki azt ajánlotta.
Épen ez a szenvedése és fájdalma az ami képessé teheti őt arra, hoyg felismerje korlátait, és lasan lépésről lépésre, de eljusson oda hogy békébe haljon meg amikor, mind az amit Jézus kért: oszt szét mindened, hagy hátra mindent meg fog történni....
Hogy miből látjuk a boldogságot az csak az este végére tudtuk megfogalmazni.
Csak az a BÉKE mutataja meg, hogy hol vagyunk és mit tettünk... még akkor is ha töredelmes ismeretünk, békében hagy talál sok rossz tett után is... a gazdag ifjú története kapcsán reméljük, hogy ez csak egy idő arra, hogy megértsünk valamit amit amire most még nem vagyunk készek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése