Családcsoport "a Böjt" 1

A nagyböjtöt megelőző vasárnap a "Nyolc boldogságról" hallhattunk az evangéliumban.

Ez a nyolc állítás arra fókuszál, hogy a boldogság Jézus szerint egészen máshonnan ered.
Ez az a misztérium amire a böjt maga is hív.

A böjt egy felkészülési időszak.
Nem azt jelenti hogy most különösen jót kell tenni - máskor meg nem.
Nem az önsanyargatást élvező Isten gyönyörködtetése - mert Isten nem leli örömét az öncélúságban.

Készületi idő. Gyakorló idő. Edző idő....

A katolikusként azt tapasztalom meg egyre inkább a liturgiában a misztikusokban, hogy nem lehet csak lélekkel szolgálni Istent. Az Isten keresés a test által és nem csak a testben történik.
A böjt idő arra, hogy lemondásaink által több idő jusson másokra.
A böjtidő lehetőség, hogy most magunkat építsük.
Mikor Gyálarétre kerültem még megtapasztalhattam, hogy a falú idős asszonyi, húsvétra kimeszelték kívül belül a házat. Esős tél után még előtte a tapasztást is kijavították.
Toppantónéni, Takácsnéni és a többiek is...
Ilyen időszak ez. Nem csak a lélek edzése, de testünk lelkünk összhangjának megteremtése.
A hústilalol, vagy a koplalás nem csak lelki edzés. Tapasztalat arra, hogy testünk mennyire van összhangba azzal amit lélek és értelem szerint akarunk.
Dőreség azt gondolni, hogy vágyból akaratból minden mehet. Nagy erők ellen kell hadakozni.
Ha egy gyermeket 50 kg súlyzóval látunk, értjük is ezt...
Mégis gyakran úgy beszélünk mintha nekünk minden hatalmunk meglenne a testünk felett...

Nem, ezt gyorsan megtapasztaljuk, hogy nem.
Mit tesz a leleményes okos ember - azt amit a leleményes farizeus - átírja a törvényt.

Magam is ismerem ezt. Hosszú évekig nem böjtöltem. Hisz bármikor tudok napokig koplalni, egyszer vagy kétszer enni ha belemerülve a munkámba el is feledkezem róla.
De milyen keservesen tapasztalom meg, hogy a szigorú böjti napok előtt és alatt hogy szenvedek.
A figyelem arra, hogy megtagadjam, hogy tudatosan és ne feledésből történjen kínosan nehézzé teszi.
A figyelem a talákozás - a jelenlét, a megtapasztalás által világossá lesz, nem én vagyok az erős, nem én vagyok kész a lemondásra... csak nem vagyok jelen magam/testem számára... kizsákmányolva, kihasználva, kisemmizve.

A Nagy idnián könyvben olvastam: "..... Az indián este, mikor leveszi mokaszinját, megsimogatja lábát, és becézgetve megköszöni neki, hogy elvitte aznap minden hová. Nem hagyta cserbe mikor menekülnie kellett..."

Legyen ez a böjt - találkozás magunkkal testi, lelki és szellemi teljességünkbe.
Hallgassuk meg testünk üzenetét, hogy áll készen arra amire lelkünk, vagy eszünk vágyik...
hogy azután belátva képtelenségünket, felismerve korlátainkat ne csak magunk valóságával találkozhassunk ilyen teljességbe, hanem azokkal is akik nap mint nap körülvesznek.
Hogy a böjt gyakoralatai által jelenbe lehessünk számukra is teljesen, észrevegyük és reflektáljunk tetteikre, létükre, és készek legyünk észre venni és meghallani a tőlük jövő elfogadást.
Ha ez sikerül akkor lassan készek leszünk arra, hogy talán egészen elhallgatva várni tudjunk a csendben Isten szavára.