Február 7. évközi 5. vasárnap

A mai misét ismételten László atya tartotta. Az evangéliumi része Mátétól való. Az ő evangéliumából olvasták fel az 5,13-5,16 való részt. „Ti vagytok a föld sója…” mondja benne Jézus apostolainak. Akkoriban, ugyanis amikor a só ízét vesztette, az emberek kidobták az útra és letaposták, így az utat mart a földben. László atya ezt úgy magyarázta, hogy az embernek először el kell vesztenie a legfontosabb értékeit, hogy aztán az emberek letapossák, és így utat mutatnak az embereknek, mint a só, mikor kimarja a földben az embereknek az utat. „Ti vagytok a világ világossága…” mondja ugyancsak Jézus ebben a részben. László atya ezt pedig úgy értelmezte, hogy a szent életű jó emberek utat tudnak mutatni a sötétben kóválygóknak, de ha ezt nem cselekszik, hanem csak maguknak tartják, ők se különbek a többinél. Ezt egy másik, szintén ugyanebben részben szereplő mondattal: „S ha világot gyújtanak, nem rejtik véka alá, hanem tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson.” Ugyanígy az Isten, az emberrel…Ha igaz, istenfélő embereket teremt, akkor azokat nem azért teremti, hogy a hitüket magukba szállva tartsák, hanem azért, hogy a többi embert is isteni igazságra, és istenfélésre tanítsák.