2010. február 22., hétfő

Nagyböjt 1. vasárnapja

Az evangéliumból (Lk 4, 1-13; Jézus megkísértése a pusztában) és László testvér prédikációjából két gondolat ragadott meg különösen:
1. Ez az evangéliumi részlet úgy szól Jézusról, hogy közben rólunk is szól. Miként tudott ellenállni az ördög kísértéseinek? Miért nem talált a kísértő fogást rajta, hogyan győzedelmeskedett? "Jézus a Szentlélektől eltelve elment a Jordántól, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra." Szentlélektől eltelve... Mintha ketten "kísértenének" és aközött választhatunk, hogy kinek a kísértésének engedünk. Aki eltelt Szentlélekkel, azon nem talál fogást a sátán. Minél inkább betölti életünket és szívünket a Lélek, Isten szeretete, annál ellenállóbbak, immunisabbak vagyunk a kísértővel szemben.
2. A sátán stílusa magabiztos, lehengerlő - és gúnyos: "Ha te vagy az Isten fia..." "miért nem használod ki, hogy megszerezd, megtedd mindazt, ami a világ szemében naggyá tesz? Milyen király, milyen Isten fia vagy te?" Jézus életét mindvégig kíséri ez a gúny. És Jézus követőiét is. A hatalom, a pénz, az élvezetek, a versengés világában ők is bolondoknak tűnnek. Ám, ha Jézushoz, az ő tanításához szabjuk az életünket és ezért bolondnak tartanak bennünket, akkor tudjuk meg, hogy jó úton járunk. Hogy ezt merjük vállalni és elviselni, ehhez a Lélek és a Lélekkel eltelt közösség - más "bolondok" példája és támogatása - adhat erőt.

Tamás

Nincsenek megjegyzések: