"A jó masiniszta behozza a lemaradást!" felkiáltással indított László atya, és ennek megfelelően gyors is volt, meg tömény is a prédikációja.
A sötétség és a világosság kontrasztjáról beszélt.
Olvasnivalót ajánlott nekünk. Bene Zsuzsa írását, amiben a sötétségtől való megrettenését írja le. Nem a fizikai sötétségtől, hanem a lelkitől, amit ha meglát az ember, akkor az borzasztó ijesztő tud lenni és menekülésre késztet, mégpedig az ellenkező irányba. Meneküljünk is előle, ha egyáltalán meglátjuk, mert vannak "ál-fények", amik megtévesztőek, amik elvakítanak. Ez az elvakít kifejezés kétszer szerepel az Újszövetségben és meglepő módon mindkét esetben a sötétségre vonatkoztatva (2Kor 4,4 és 1Jn 2,11). Az igazi fény viszont az Ige (ld.János előszava). "A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogta föl. ... Az igazi világosság, mely minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, mégsem ismerte föl őt a világ. Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be." A gyűlölet ellentettje tehát az elfogadás. Ahogy Jézus is elfogadta az Atya akaratát, nekünk is ezt kell tenni, ezáltal találkozhatunk Vele.
Nem is tudom miért, de az a kérdés ötlött föl bennem, hogy mikor lesz a napfelkelte-nézés? Az olyan jó volt tavaly! :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése