László testvér azzal kezdte, hogy ő azért olvasta inkább Tarjányi Béla fordításában az evangéliumot, mert az hitelesebben adja vissza azt, hogy Márk jelen időt használ.
Abból a gondolatból indult ki, hogy a kísértés állandóan jelen van körülöttünk, mint a szmogos levegő. A legnagyobb kísértés pedig a hitben való megingás. A világban a hitetlenség szmogjában kell léteznünk, ezért az embernek időről időre szüksége van arra, hogy feltöltődjön "friss levegővel", vagyis Istennel, mondjuk azáltal, hogy misén vesz részt, vagy imádkozik. Jó esetben a család is egy ilyen forrás.
Az evangélium egy képet idéz föl a Paradicsomban történtekről. Egy apokrif irat szerint Ádám és Éva mennek az erdőben és egyszer csak gyermekük felsikolt, mert megharapja az oroszlán. Éva számonkéri az oroszlánt, hogy miért tette, de az oroszlán visszakérdez, hogy milyen alapon kéri számon Éva, mikor ő meg az Istent sértette meg azzal, amit tett. Ő ott, akkor felborította a természet rendjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése