Annyi szép és okos dolgot "dadogott" László atya (copyright tőle) a vasárnapi misén, hogy hirtelen nem is tudom összefoglalni. Bennem végig ott dobolt, és -szégyen szemre bevallom- a prédikációra való megfelelő odafigyelést is károsította a szentlecke és az evangélium néhány sora, mondata.
Az olvasmány a Kivonulás könyvéből a törvények törvényét idézi, a tízparancsolatot, az alapot, amin ma is állni kell(ene). Az abszolút mércét, amit kőbe véstek, amely maga is pusztán kővé vált az idők során, ahogy a betű mögül eltűnt a lélek, a valódi jelentés. Persze könnyebb is a holt betűt számonkérni, mint magát a szellemiséget: nem csapom agyon a szomszédot, nem veszem el a vagyonát, nem kívánom el házastársát stb. - mit is lehet akkor itt számon kérni tőlem mást?
"Mert a zsidók jeleket kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi azonban a keresztrefeszített Krisztust hirdetjük, ami ugyan a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig oktalanság, maguknak a meghívottaknak azonban, zsidóknak és görögöknek egyaránt Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége....(1Kor,22-24)
.
"Milyen jeleket mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed!"..."Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt felépítem azt!" ...De ő a saját testének templomáról mondta ezt."" Ján 2,18-19.21
És erre jön ez! Aki fölülírja a törvényt- azaz nem is, hanem csak megtölti avval a jelentéssel, amely elveszett a betű mögül. Egészen más ez a szemlélet, a korabeli vallásos zsidónak (és tényleg csak a korabelinek ?) érthetetlen botránykő, más népek meg úgyse törődnek vele, hisz oktalanság.
És nekem?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése