(gondolatok az évközi 2. vasárnaphoz)
Ez a kis gyálai kápolna, ahogy gondolom a többi is, a találkozás helye.
Találkozás Istennel és találkozás egymással. Aki járt már itt értheti,
élheti ezt.
A mai örömhír egy meghívás történet. Hívva lenni, hivatásban élni
azt jelenti, hogy rátalálok a szolgálat ízére. Ez a föld sója.
A meghívás egy rátalálás történet is egyben. A rátalálás pedig válaszokkal
találkozás történetté válik. A múzeumi vitrinbe rejtett ütött-kopott
hegedű ránézésre alig különbözik a mellette lévő másik harminctól.
De hogyan szól?
Sokféle felhanggal, szólammal találkozunk. Felnőttek, gyerekek; férfiak, nők;
fáradtak és derűsek... Látszólag mind saját dallamot játszik, de a harmóniákat
közösen szólaltatják meg. Ismerős a dallam?
Találkozásaink történeteit mesélik majd sírunk felett.
Találkozásaink visznek el Istenhez.
2009. január 19., hétfő
2009. január 11., vasárnap
Urunk megkeresztelkedése
Urunk megkeresztelkedésének ünnepén vízszenteléssel kezdődött a szentmise.
A víz megáldásával kapcsolatban és a prédikációban Zatykó László atya megkeresztelt mivoltunk, keresztségünk átélésére és tudatosítására buzdított.
Alámerítés és kiemelés. Mint a Jelenések könyvének gyermekét, akit, mikor megszületik rögtön óvó karok kapnak el, hogy el ne nyelje a sárkány, Isten is éppúgy kap el, tart meg és emel ki minket, hogy ne kerüljünk a fenevad szájába, hanem megmeneküljünk és gyermekeiként újjászületve éljünk.
…és ha már a víznél tartunk, fogadjátok ezt a kis szösszenetet is szeretettel:
Ring a bárka a Tibériás taván.
Az evezők behúzva, vitorlánk pihen,
s a csónak, mint egy bizonytalan talán,
inog a lét élén, lebeg a felszinen.
A víz megáldásával kapcsolatban és a prédikációban Zatykó László atya megkeresztelt mivoltunk, keresztségünk átélésére és tudatosítására buzdított.
Alámerítés és kiemelés. Mint a Jelenések könyvének gyermekét, akit, mikor megszületik rögtön óvó karok kapnak el, hogy el ne nyelje a sárkány, Isten is éppúgy kap el, tart meg és emel ki minket, hogy ne kerüljünk a fenevad szájába, hanem megmeneküljünk és gyermekeiként újjászületve éljünk.
…és ha már a víznél tartunk, fogadjátok ezt a kis szösszenetet is szeretettel:
Ring a bárka a Tibériás taván.
Az evezők behúzva, vitorlánk pihen,
s a csónak, mint egy bizonytalan talán,
inog a lét élén, lebeg a felszinen.
2009. január 4., vasárnap
Vizkereszt vasárnap
Zatykó László a Kisded előtti hódolatról beszélt.
A másikban Jézust látni, "hódolni" - mert mind annyiunkban van valami amit tisztelni lehet ...
Valakit rosszindulattal bántani, bemocskolni egyszerű tere a a felé kerekedésnek.
Mennyivel nehezebb lehajolni előtte és kifejezni a tiszteletet.
Mind ez nem jelenti, hogy ne konfrontálódj, csak hogy önelégülten ne becsmérelj, hanem használd ki a lehetőséget, hogy értékled a másikban azt amit hordoz és amit cselekszik.
A másikban Jézust látni, "hódolni" - mert mind annyiunkban van valami amit tisztelni lehet ...
Valakit rosszindulattal bántani, bemocskolni egyszerű tere a a felé kerekedésnek.
Mennyivel nehezebb lehajolni előtte és kifejezni a tiszteletet.
Mind ez nem jelenti, hogy ne konfrontálódj, csak hogy önelégülten ne becsmérelj, hanem használd ki a lehetőséget, hogy értékled a másikban azt amit hordoz és amit cselekszik.
Mesés adventi esték 2008
2008. szeptember 4., csütörtök
Gyálaréti Mónikák
Büszke és könnyes szemű anyák vagyunk, szívünk sebzett és reménykedő. Legvágyottabb teher és felelősség gyermekeink gondozása és nevelése. A napi feladatok realitásai két lábbal a földre szegeznek minket, végességünk tapasztalatból sóhajok és imák fakadnak.
Hívők és vallásosak vagyunk a Római Katolikus Egyházban. Ennek része, hogy közösségeket teremtünk, s hogy keresztény elődeinkkel keressük az „asztaltársaságot”. Figyelmet fordítunk rájuk, lessük bizakodva, hogy nehéz helyzeteikben hogyan mozdultak, minek örvendeztek. Szent Mónika emblematikus, keresztény édesanya, aki kitartott szeretetében, fia szenvedélyes útkeresését hitével kísérte, és végül mondhatjuk, nagyszerű fiút nevelt a világnak Szent Ágoston személyében.
A gyálaréti közösség édesanyái közül többen régóta ismertük egymást, a vívódásokat, eredményeket, fél lábon állva, sietve az utcán, a kápolna ajtóban, kismama klub-beli csacsogásból, éppen aktuális kusza telefonos megfogalmazásokból. Követtük, hordoztuk egymást, mert az élet egymás mellé rendelt minket. Ezt a természetes kapcsolódást szenteljük meg hónapról hónapra a Szent Mónika körben, és emeljük szívünket együtt az Úr elé.
Minden hónap harmadik vasárnapján, mise után gondosan körberakjuk a székeket a kápolnában, a kör közepére az oltár egyik gyönyörűséges virágcsokrát és gyertyáját, mert asszonyként fontos a szépség. A szétszéledt, gyermekeiket kergető, vagy a heti egy találkozásoknak örülő „Mónikákkal” lassan megtelnek a székek, és a szívünk áhitattal és cinkossággal. (Kihagyhatatlan és a látszat ellenére nem zárójeles mozzanat, hogy a fiúk, férfiak, apák, mindent megtesznek, hogy a gyerekek ez időben ne velünk akarják jól érezni magukat.) Jó így együtt, ahányan vagyunk: nyolc, tíz, tizenkettő… Van közöttünk nagymama, özvegy, nagymama jelölt nevelt gyermekkel, nagycsaládos anya, kiscsaládos anya, krízisben és boldogságban. Keresztvetés után ki-ki habitusa szerinti részletességgel elmondja kiért s miért akar ma különösen könyörögni. Ez a könnyek köre, a fájdalmaké és az örömöké is. Tanítjuk egymást élményeink által. Figyelünk, ki hogyan építkezik, kit miben kell támogatni, mit jó elkerülni, mihez kell bátorságot gyűjteni. Ezt követi a Szent Mónika körök imája a Szentháromság Úristent megszólítva, a végén Égi édesanyánkhoz fordulva. Evvel az imával gyengéden kinyitjuk szívünket az Anyaszentegyház felé, és a többi anya felé. Majd kézfogással és az Úr imádságával újra összekapcsolódunk egy szorosabb körben, s ha van még időnk – úgy döntünk, hogy a vasárnapi ebédfőzésből lecsippenthetünk - énekelünk egy-két vígat. Az énekek között van egy saját „himnusz”, saját versszakkal, ami nem véletlen, hogy a türelemről, s önirónikusan a birkákról szól.
Vállalható, erősítő, hozzánk igazodó meghitt és nem követelődző együttlét, értünk, a gyerekeinkért, házasságainkért, családjainkért, az Egyházért s azért a közösségért is ahol élünk nap mint nap, Gyálarétért.
Hívők és vallásosak vagyunk a Római Katolikus Egyházban. Ennek része, hogy közösségeket teremtünk, s hogy keresztény elődeinkkel keressük az „asztaltársaságot”. Figyelmet fordítunk rájuk, lessük bizakodva, hogy nehéz helyzeteikben hogyan mozdultak, minek örvendeztek. Szent Mónika emblematikus, keresztény édesanya, aki kitartott szeretetében, fia szenvedélyes útkeresését hitével kísérte, és végül mondhatjuk, nagyszerű fiút nevelt a világnak Szent Ágoston személyében.
A gyálaréti közösség édesanyái közül többen régóta ismertük egymást, a vívódásokat, eredményeket, fél lábon állva, sietve az utcán, a kápolna ajtóban, kismama klub-beli csacsogásból, éppen aktuális kusza telefonos megfogalmazásokból. Követtük, hordoztuk egymást, mert az élet egymás mellé rendelt minket. Ezt a természetes kapcsolódást szenteljük meg hónapról hónapra a Szent Mónika körben, és emeljük szívünket együtt az Úr elé.
Minden hónap harmadik vasárnapján, mise után gondosan körberakjuk a székeket a kápolnában, a kör közepére az oltár egyik gyönyörűséges virágcsokrát és gyertyáját, mert asszonyként fontos a szépség. A szétszéledt, gyermekeiket kergető, vagy a heti egy találkozásoknak örülő „Mónikákkal” lassan megtelnek a székek, és a szívünk áhitattal és cinkossággal. (Kihagyhatatlan és a látszat ellenére nem zárójeles mozzanat, hogy a fiúk, férfiak, apák, mindent megtesznek, hogy a gyerekek ez időben ne velünk akarják jól érezni magukat.) Jó így együtt, ahányan vagyunk: nyolc, tíz, tizenkettő… Van közöttünk nagymama, özvegy, nagymama jelölt nevelt gyermekkel, nagycsaládos anya, kiscsaládos anya, krízisben és boldogságban. Keresztvetés után ki-ki habitusa szerinti részletességgel elmondja kiért s miért akar ma különösen könyörögni. Ez a könnyek köre, a fájdalmaké és az örömöké is. Tanítjuk egymást élményeink által. Figyelünk, ki hogyan építkezik, kit miben kell támogatni, mit jó elkerülni, mihez kell bátorságot gyűjteni. Ezt követi a Szent Mónika körök imája a Szentháromság Úristent megszólítva, a végén Égi édesanyánkhoz fordulva. Evvel az imával gyengéden kinyitjuk szívünket az Anyaszentegyház felé, és a többi anya felé. Majd kézfogással és az Úr imádságával újra összekapcsolódunk egy szorosabb körben, s ha van még időnk – úgy döntünk, hogy a vasárnapi ebédfőzésből lecsippenthetünk - énekelünk egy-két vígat. Az énekek között van egy saját „himnusz”, saját versszakkal, ami nem véletlen, hogy a türelemről, s önirónikusan a birkákról szól.
Vállalható, erősítő, hozzánk igazodó meghitt és nem követelődző együttlét, értünk, a gyerekeinkért, házasságainkért, családjainkért, az Egyházért s azért a közösségért is ahol élünk nap mint nap, Gyálarétért.
2008. augusztus 29., péntek
Vidám Családi Nap
Kedves Testvérek !
A szegedi ferences kolostor és a plébánia minden évben gyermeknap környékén megrendezi a
Az idei évben a rossz idő megakadályozta a rendezvény megtartását. Ezért az egyházközség ugy döntött, hogy
amely így az induló iskolaévet kezdő családi rendezvénye lesz.
Köszönettel: az Alsóvárosi Plébánia közössége
A szegedi ferences kolostor és a plébánia minden évben gyermeknap környékén megrendezi a
Vidám Családi Napot.
Ezen a napon Szeged-Alsóváros, ill. a környék (Móraváros, Kecskéstelep, Gyálarét) családjai - főként gyerekei - vesznek részt. A délelőtt a Biblia-éve ihlette akadályverseny, délután kézműves és sportfoglalkozások lesznek. A napot a 18 órás szentnise zárja. A rendezvényen való részvétel és az egytál ételes ebéd ingyenes. A programokat a ferences közösség, és az alsóvárosi egyházközség fiataljai szervezik és működtetik. Az ebédet a helyszínen a közösség férfitagjai főzik.Az idei évben a rossz idő megakadályozta a rendezvény megtartását. Ezért az egyházközség ugy döntött, hogy
2008. szeptember 8-án, szombaton, reggel 9 órai kezdettel sor kerül hagyományos VIDÁM CSALÁDI NAP megtartására,
amely így az induló iskolaévet kezdő családi rendezvénye lesz.
Köszönettel: az Alsóvárosi Plébánia közössége
2008. június 15., vasárnap
Evangélium 11. évközi vasárnap
Abban az időben Jézus meglátta a tömeget, és megesett rajta a szíve, mert olyan kimerültek és levertek voltak, mint a juhok, amelyeknek nincsen pásztoruk. Így szólt tanítványaihoz: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába." Majd odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András, Zebedeus fia Jakab, és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: "Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa. Gyógyítsátok a betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsátok meg a leprásokat, űzzétek ki a gonosz szellemeket. Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! (Mt 9,36-10,8)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)






